(…)Talán a fiatalkor a legeseménydúsabb korszak mindenki életében, hisz ekkor tanulod megismerni a jellemedet, egyáltalán bemutatkozni magadnak egy erős kézfogással, és az addig összegyűjtött emlékekből próbálsz a saját talpadon egyensúlyozni. Először minden nehéz, és ingoványos. Akár az óvoda homokozójában felfedezett lapát, akár az első meghitt csók, vagy akár valaki számodra fontos elveszítése. Meggyőződésem, hogy a fiatalkor alatt szennyeződünk a legtöbbet. Szándékosan, és nem feltétlenül negatív értelemben használom ezt a szót gondolataim összegzésére. Vannak dolgok, amelyeket tudatosan építesz be magadba, és sok van amit akkor is letuszkolnak a torkodon ha ellenkezel. Ezekből válik később tapasztalat, ez teszi napi rutinod gerincét. Mert a születéstől kezdve folyamatosan szennyeződünk és gyarapodunk információkkal, végeláthatatlan kommunikáció halmazzal. Ezt, a fiatalkorban éljük meg legintenzívebben. Megtanulunk szeretni, elfogadni, gyűlölni, hadakozni, engedni, szorítani, s talán merész, de még belenyugodni is. Ezek összességét hívom szennyeződéseknek, - Fiatalkori Szennyeződéseknek

-S.A.-